Mindent a kutyákról

Ahogy azt a neve is mutatja, a fajta Németországból származik. Az ónémet juhászkutyából és különböző pásztorkutyákból tenyésztették ki. Végleges, mai formáját az 1800-as évek körül érte el. Eredetileg a neve Deutscher Schäferhund. A tenyésztők főleg a szépségre törekedtek, azt akarták elérni, hogy a juhászkutya leginkább hasonlítson a farkashoz. Ilyen kutyák főleg két helyen voltak találhatóak, ez a két tartomány Türingia és Württemberg. A német juhászkutya "atyja" Max von Stephanitz (1864-1936) lovaskapitány volt, aki szinte az életét tette fel a kutyákra. Egy kutyakiállításon látta meg a Hektor Linksrhein nevű kutyát, melyet átkeresztelt Horand von Grafrathra. 1899. április 22-én von Stephanitz és barátja, Arthur Meyer megalapították a "Verein für Deutsche Schäferhunde" . Három juhász, két gyártulajdonos, egy építész, egy polgármester, egy kocsmáros és egy bíró is csatlakozott hozzájuk mint társalapítók.

Jellemzői:

A német juhászkutya egy középnagy és erős kutyafajta. Lehet hosszú- és rövid szőrű. Habár a fekete és a barna szín a leginkább meghatározó, a német juhászkutya számos színben és mintában előfordul, de ezek közül nem mindegyik elfogadott az FCI által. A két színpáros lehet fekete és vörösesbarna, fekete és vörös, fekete és barna, fekete és ezüst, fekete és krémszínű, fekete és sárgásbarna vagy ezüst és barna. Intelligens, mozgékony, kiegyensúlyozott. Szinte mértéktelen a temperamentuma, ennek ellenére engedelmes, figyelmes, elfogulatlan, a feladatokat jókedvűen végzi. Kellemes társ a háznál, imádja a gyermekeket, barátságos a háziállatokhoz. Ideális munkakutya, nagyon nehéz helyettesíteni.